A napelemes fotovoltaikus rendszerek kulcsfontosságúak az ASEAN dekarbonizációjában, 241 GW beépített kapacitás várható 2030-ra
Az ASEAN 2050-ig évi 64 GW napelemes kapacitással fog bővülni, melynek több mint 80%-át Indonézia, Vietnam és Thaiföld teszi ki.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) 2030-ig 241 GW napelemes rendszert fog telepíteni, és ez a technológia fogja uralni az új kapacitásbővítéseket.
A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) jelentése szerint az ASEAN régió országai az évszázad közepére elérhetik a 2,4 TW beépített kapacitást, ha 100%-ban megújuló energiaforrásokon alapuló energiaellátási megközelítést alkalmaznak. Ebben a forgatókönyvben a napelemes fotovoltaikus rendszerek 2050-re a telepített megújuló energiaforrások közel 60%-át tennék ki.
A jelentésben vizsgált forgatókönyvtől függetlenül – amely a megújuló energiaforrások 34%-os és 100%-os arányát öleli fel 2050-re – a napelemes fotovoltaikus rendszerek lesznek az „ASEAN dekarbonizációjának zászlóshajó-erőforrásai”.
2018 és 2020 között az ASEAN-tagállamokban a telepített megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés 28%-ról 33,5%-ra nőtt a napelemes fotovoltaikus rendszerek gyors térnyerése miatt.
A beruházási igényeket illetően a jelentés szerint több mint 1,2 billió dollárt kellene befektetni csak a napelemes fotovoltaikus rendszerekbe ahhoz, hogy 2018 és 2050 között teljes mértékben át lehessen térni a megújuló energiaforrásokra. Az évtized végére ez az összeg 156 milliárd dollár volt.
Indonézia (24,18 GW), Vietnam (17,86 GW) és Thaiföld (11,15 GW) fogja vezetni az éves napelemes fotovoltaikus rendszerek telepítését, és 2050-ig ezek lesznek az egyetlen országok, amelyek évente több mint 10 GW-ot telepítenek. Összességében az IRENA becslése szerint az ASEAN-országok 2050-ig évente 64 GW napelemes fotovoltaikus kapacitással fognak bővülni.
Vietnam idén év elején „túl magasnak” ítélte az erre az évtizedre vonatkozó napelemes célkitűzéseit, főként a megújuló energiaforrások elterjedését káoszba sodró hálózati korlátok miatt, a kormánya pedig jóval alacsonyabb célt tűzött ki, mint az IRENA által az ország következő évtizedeire vonatkozó előrejelzések.
Francesco La Camera, az IRENA főigazgatója elmondta: „Mivel a régió egyre ambiciózusabb klímacélok, többek között a nettó nulla kibocsátásra vonatkozó kötelezettségvállalások mellett kötelezi el magát, a tervezésnek most komolyan el kell kezdődnie. Míg az ASEAN-nak ambiciózus megújulóenergia-céljai vannak rövid távon, a régiónak hosszú távra kell gondolkodnia és terveznie.”
Továbbá a régió napelemes fotovoltaikus központjai Szumátrán, Indonézia Nusa Tenggaráján, valamint Vietnamban, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken találhatók. Ez a három ország fogja a legtöbb villamos energiát igényelni az ASEAN-országokban, az indonéz Jáva-Balival együtt.
Egy 100%-ban megújuló energiaforrásokon alapuló forgatókönyv esetén a két indonéz sziget önmagában több mint 1000 TWh villamosenergia-importot fog elérni 2050-re, ami megháromszorozza az Egyesült Királyság 2021-es villamosenergia-igényét.
Ez rövid távon közel 200 milliárd dolláros hálózati beruházást igényel a régióban, mind a nemzeti, mind a nemzetközi átviteli hálózat bővítésével lehetővé téve a megújuló energiaforrások jobb integrációját.
A földterületek hiánya miatt Szingapúr egyike azon országoknak, amelyek nagymértékben támaszkodnak a megújuló energiaforrások importjára, a városállam pedig 2035-re akár 4 GW alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energia importját is tervezi.
Az IRENA szerint számos ASEAN-ország jelentős mennyiségű kulcsfontosságú ásványi erőforrással rendelkezik a megújuló technológiákhoz, és olyan politikákra lesz szükség, amelyek támogatják a feldolgozóipart a napelemes modulok és akkumulátorok GW-méretű kapacitásának elérésében.
A hír forrása: PV TECH
